Guildenstern szerepjáték blog

Az asztali szerepjátékok aranykora már rég elmúlt, de jó esély van arra, hogy réteg hobbiként továbbéljen. A szerepjáték kiadás manapság már nem akkora vállalkozás, köszönhetően elsősorban az elektronikus könyveknek. Azonban egy színvonalas elektronikus kiadvány megjelentetése sem filléres mulatság, és sokan szeretnék papíron is látni fejlesztésük eredményét. És itt jön a képbe a crowd funding, vagyis a sok kis befizetésből finanszírozott kiadás.

Most vol a tanítsd meg a gyereked játszani hét a DriveThruRPGnél, ahol gyerekek által (is) játszható szerepjátékokat ajánlanak, némelyiket jelentős árengedménnyel. Ennek kapcsán Chatty DM írt egy hosszabb bejegyzést a saját tapasztalatairól.

Én nemrégiben kezdtem el mesélni a gyerekeimnek. Mivel a mi lakásunkban játszunk, a legnagyobb lányom már jóideje figyelte, hogy mit is csinálunk, és sikerült rábeszélnie, hogy meséljek neki. Mivel a barátaimmal szeretett volna együtt játszani, az egyik heti játékalkalom elé iktattam be egy rövid játékot.

A Pathfinder is Online lesz. Bővebben itt.

Novemberben ünnepelték az Egyesült Államokban a hálaadás napját. A Critical-Hits blogon Vanir írt egy bejegyzést arról, hogy ő miért hálás a szerepjátékkal kapcsolatban. Én is egy hasonló listát állítanék össze: támogató feleség, jóbarátok akikkel játszani lehet, az internetes közösség, és a gyerekeim akiknek jobb a fantáziája és nagyobb átéléssel tudnak játszani mint én.

A Gnomestew blogon Patric írt arról, hogy a jó dolgok ingyen vannak, és bemutatta a három kedvenc ingyenes rendszerét. Magyar nyelven az Open d6 megvan, aztán ott van a Kazamaták és Kompániák, és persze a Kard és Mágia. Ha valaki tud még ingyenes magyar nyelvű játékról, akkor ne tartsa magában.

Az ICv2 listáján nem történt változás, vagyos megint a Pathfinder végzett az élen a D&D-t megelőzve. Ilyenre eddig csak a Vampire volt képes fénykorában, mikor a TSR épp haldoklott. Itt egy kis elemzés az EN Wolrd-ön.

Rob Donoghe arról írt, hogy a játékban hasonló dolgokat akarunk elérni mint az életben. McClelland szükséglet elmélete alapján a sikert (megfelelés növekvő kihívásoknak), a befogadást (szeressenek mások), a személyes hatalmat (befolyás és tisztelet), és a közösségi hatalamat (másoknak befolyást és tiszteletet adni) keressük. Hát, nem tudom.

Végül a történelmi / historizáló játékok kedvelőinek egy jó hír: a Delta Vision elkezdte megjelentetni a szép illusztrációiról híres Osprey történelmi ismeretterjesztő sorozatot.

Az RPGGeek egy szerepjáték katalógus és portál. A társasjáték életben megkerülhetetlen BoardGameGeek testvéreként született. Nem lett annyira népszerű mint az (még?), és vannak hiányosságai (pl. a magyar szerepjátékok), de egy nagyon jól használható helyre kis oldal.

A Golden Geek díj ennek a portálnak az elismerése. A támogató tagok vehetnek részt a szavazáson, ezért az ENnie díjjal ellentétben erősen korlátozott a szavazók száma. Nemrég záródott a szűkített listára történő szavazás, és megszületett a végeredmény.

Mostanában nem volt túl sok időm, és igazából kedvem bejegyzéseket írni. Mivel nem akarom felesleges szövegekkel tovább szennyezni az internetet, inkább egy kis szünetet tartok.

Addig is íme pár érdekes oldal, ami érdeklődésre tarthat számot:

A Wired magazin szerint 9 könyv, amit minden geeknek el kell olvasnia:
Advanced Dungeons & Dragons Dungeon Master's Guide - Gary Gygax (1979)
Galaxis útikalauz stopposoknak / The Hitchhiker's Guide to the Galaxy - Douglas Adams (1979)
Az Őrzők / Watchmen - Alan Moore (1986 - 1987)
Gödel, Escher, Bach - Douglas Hofstadter (1979)
Végjáték / Ender's Game - Orson Scott Card (1985)
Snow Crash - Neal Stephenson (1992)
A Gyűrűk Ura / The Lord of the Rings - J.R.R. Tolkien (1954 - 1955)
The Visual Display of Quantitative Information - Edward Tufte (1992)
Neurománc / Neuromancer - William Gibson (1984)

Itt egy új próbálkozás a Spelljammer újraélesztésére. Most D&D 4. kiadás alatt, és kicsit átalakított világgal.

Robin D. Laws új szabályrendszeren a DramaSystemen, és az erre épülő Hillfolk szerepjátékon dolgozik. A rendszer központi eleme a karakterekhez meghatározott drámai pólusok, egy nehéz választási helyzet, amiben a karakter őrlődik. Ha már őrlődés, talán fordíthatjuk a dolgot drámai malomköveknek is. A Hillfork pedig egy vaskori törzs életéről szól. A saját blogján írogat dolgokat a tesztelésről.

Sikerült dekódolni egy szabadkőműves beavatás szövegét. Az eredeti német szöveg itt, az angol fordítás itt.

Egy új szerepjátékrendszer megtanulása mindig nehéz folyamat. Végigolvasni és megérteni a szabályokat nem olyan bonyolult, de a gyakorlatban használni azokat már nem egyszerű. Gyakran kell fellapozni a szabálykönyvet, hogy megnézzük, egy-egy szabály pontosan mit is mond, a mesélő energiáit az viszi el, hogy megpróbálja felidézni a részleteket, és a sok odafigyelés ellenére, gyakran rosszul használja a csapat a szabályrendszert. Ezért írok magamnak minden szerepjátékhoz tömör összefoglalókat, amiket zanzáknak neveztem el.

Az asztali szerepjátékok aranykora az Egyesült Államokban a 80-as években volt, ezüstkora a 2000-es évek elejéig tartott. Ekkor a szerepjáték komoly üzletet jelentett, nagy kiadókkal, néha jelentős üzleti sikerekkel. Magyarországon az első MAGUS nevezhető egyedül üzletileg sikeresnek a 90-es évek elején.

Mára a szerepjáték mindenhol egy réteg szórakozás lett, aminek viszonylag kis létszámú de lelkes rajongótábora van. Ez az angol nyelvterületen arra elég, hogy életben tartson néhány nevesebb kiadót, akik pár fős alkalmazotti gárdával dolgoznak, és egy sor kisebb 1-2 fős kiadót, akik inkább lelkesedésből dolgoznak. Magyarországon a szerepjáték kiadás a 2000-es évek elején gyakorlatilag megszűnt.

Ezek után mi várható a jövőben?

A GNS elméletben az egyik könnyen félreérthető dolog a narratív szerepjáték és a szimulációs szerepjáték történetre koncentráló változatának elkülönítése. A történetre koncentráló szimulációs szerepjátékban egy mesélő által kitalált, vagy egy kalandmodulban leírt történetet élnek át a játékosok, a cselekmény megismerése, pontosabban felderítése jelenti az élvezetett. A narratív szerepjátékban viszont nincs előre meghatározott eseménysor, legfeljebb egy kiinduló helyzet, amiből szabadon alakul ki a sztori. A játék célja a játékosok és a mesélő interakciójával, egy érdekes és eredeti történetet kialakítása.

Tavasszal az első negyedéves ICv2 szerpjáték eladási toplista kapcsán még azt írtam, hogy a D&D szilárdan őrzi a vezető helyét. A második negyedévben erre rácáfolva helycsere történt az élen.

1
Pathfinder
Paizo Publishing

2
Dungeons & Dragons
Wizards of the Coast

3
Dark Heresy/Rogue Trader/Deathwatch
Fantasy Flight Games

4
Dragon Age
Green Ronin Publishing

5
Shadowrun
Catalyst Game Labs

Úgy tűnik, hogy a rajongók inkább ragaszkodnak a 3-ik kiadáshoz, és nem váltanak a 4-re. De benne van az is, hogy míg a WotC egy nagyvállalat módjára szerencsétlenkedik a különböző ötletekkel, addig a Paizo nagyon rugalmasan alkalmazkodik a rajongói elvárásaihoz. Ezt támasztja alá az idei ENnie díjözön is.

A WH40000 sorozat jól tartja dobogós helyét, a Dragon Age népszerűsége is töretlen, és érdekes, hogy az új Shadowrun megint bekerült az ötös listára.

A harc a legtöbb szerepjátékban kiemelt szerepet kap. Míg más konfliktusokat és próbatételeket általában egységesen és egyszerűen kezelnek a szerepjátékrendszerek, a harc gyakran külön fejezetben szerepel, és több tucat oldalon tárgyalják. Vajon miért van ez így?

Réges rég, még a szerepjátékos életem előtt, nagy Lego rajongó voltam. A Space vonallal kezdtem, de mikor megjelentek az első Castle készletek, azokért nyaggadtam a szüleimet. Aztán elpakoltam a Legoimat egy nagy kartondobozokba és sok évig nem szedtem elő. De egyszer ajándékba kaptam egy készletet, és azóta gyűjteni kezdtem a Castle témát. No nem lettem komoly gyüjtő, csak megvolt mit kérjek ajándékba karácsonra / szülinapra.

Mikor Savage Worlds játékba kezdtünk felmerült, hogy milyen figurákat használjunk. Ekkor jött az ötlet, hogy a Lego gyűjteményemet lehet erre felhastnálni. A többieknek talán kicsit furcsa volt elsőre, hogy Legozunk, de nagyon jól bevált.

Mint azt bizonyára sokan tudjátok a szerepjáták angol nevében (roleplaying game) két kifejezés van a játékra: a game és a play. Magyarban ezekre nincs külön szó, de eltérő a jelentésük. A game szabályozott környezetben valamilyen határozott cél eléréséért (legtöbbször a győzelemért) folyó játék. Ide tartoznak a társasjátékok, a szerencsejátékok és a sportjátékok. A play viszont egy kötetlen, meghatározatlan célért folytatott játék. Ide tartoznak a gyerekek játékai vagy a színjátszás. Szerintem nagyon fontos, hogy a szerepjátékban mind a két értelemben megjelenjék a játék.

Erősen közelítek a 40-hez, családom van (3 lányom), és rendes munkahelyem. És hetente szerepjátszom hasonló paraméterekkel bíró barátaimmal. A szerepjáték persze elsősorban a fiatalabbak szórakozása, de nem feltétlenül kell abbahagyni csak azért, mert valaki komoly felnőtté válik. Összefoglalom a saját tapasztalataimat és meglátásaimat ezzel kapcsolatban.

A legújabb Savage Worlds kiadás, ami Deluxe néven fut, már letölthető az RPGNOW boltból ($19.99). A fizikai könyv előrendelhető a kiadótól ($29.99), vagy könyv+pdf csomagban ($39.99). Találtam hozzá egy rövid angol nyelvű ismertetőt is.

Szintén nemrég jött ki a Savage Insider elektronikus magazin első száma, ami ingyenesen letölthető az RPGNOW oldalról.

Update

Az új kiadás változásait folyamatosan töltik fel a kiadó letöltések oldalára (Core anyagok közt alul a Updates from SWEX to Savage Worlds Deluxe rész).

A jellemekről avagy besorolásokról szóló remek LFG.HU cikk kapcsán gondolkoztam, hogy miképp tudnám magamnak tisztázni a 9-es felosztású jellemeket, ha a pszichológiai megközelítést használjuk. A jellem meghatározás mindkét tengelye zavaros a számomra, nem tudom milyen szempontból törvényes a törvényes és mitől is gonosz a gonosz. Szükségét éreztem kicsit rendet vágni e téren.

Az ICv2 legújabb 2011 első negyedévi TOP5 listája szerepjáték kategóriában:

1
Dungeons & Dragons
Wizards of the Coast

2
Pathfinder
Paizo Publishing

3
Dark Heresy/Rogue Trader/Deathwatch
Fantasy Flight Games

4
Dragon Age
Green Ronin Publishing

5
Mutants and Masterminds, inc. DC
Green Ronin Publishing

Ebből, és a tavalyi statisztikákból (2010 Q1 Q2 Q3 Q4) az derül ki, hogy a D&D szilárdan tartja vezető helyét. A Pathfinder (= D&D 3.6 kiadás) nagyon sikeres lett, de a 4. kiadással szembeni ellenérzések ellenére nem tudta letaszítani trónjáról a hivatalos változatot.

Nagyon népszerűek a Warhammer sorozat új Fantasy Flight kiadásai. A 40.000 mellett a WH Fantasy is jól szerepelt tavaly. A nagyágyúk mellet a jó licensszel készített játékok a népszerűek, mint a számítógépes játékból átültetett Dragon Age, a DC képregények jogát megszerző Mutants and Masterminds vagy a könyv/TV sorozatra építő Dresden Files. A régi nagyok közül tavaly egy negyedévben a ShadowRun tudta felküzdeni magát a TOP5-be, de a World of Darkness sehol nem szerepelt.

A szociális helyzetek (rábeszélés, hazudás, csábítás, alkudozás, stb.) kezelése a szerepjátszás leggyakoribb vitatémái közé tartozik. A kérdés, hogy egy szóbeli ráhatás sikerét hogyan döntsük el. Két szélsőség között helyezkednek el a lehetséges álláspontok. Az egyik szerint, csak az döntsön, hogy a játékos/mesélő hogyan alakítja a karakterét, mit mond az ő nevében, és mennyire győzi meg ez a másik játékost/mesélőt. A másik szélső álláspont szerint kellenek megfelelő képzettségek, amik a karakter szociális képességeit mutatják, ezekre kell dobni, és ennek eredményétől függően sikeres vagy sem a próbálkozás.

Az alap D&D kasztok közül a tolvaj nekem mindig gyengének tűnt (meg a bárd, meg az illuzionista). Rosszabbul harcol mint egy pap, a spéci képességei meg kevésbé hasznosak mint a pap gyógyítása, és kevésbé érdekesek mint például a bűbáj varázslata. Nehéz izgalmat vinni egy képzettség dobásba (persze nem lehetetlen).

A Kard és mágia játékunkban Birbin barátom megpróbálta kicsit feldobni a kalandorrá átnevezett tolvaj kasztot. Több lehetőséget adott a speciális képességek felvételére, teret nyitott egy bárd szerű karakter kialakítására, de nekem még így is gyengének tűnt a kaszt. Szerintem úgy kéne átalakítani, hogy egy sima harci helyzetben megközelítse a többi kaszt teljesítményét. Szép, hogy van esélye felderíteni a csapdákat, megóvva a csapatot pár kellemetlen meglepetéstől, de az sem árt, ha két tucat ork támadásakor nem bénázza végig a harcot.

Megint rám került a mesélés sora, és a közvélemény nyomásának engedve a Sundered Skies kampányomat folytatom. A játékról írtam egy ismertetőt az LFG.HU-ra, és a szabályrendszerről a Savage Worldsről egy rövid szösszenetet ide. Hosszabb játék után a Sundered Skiesról alkotott véleményem inkább romlott, de a Savage Worlds szabályrendszer változatlanul tetszik.

A legutóbbi bejegyzéseimben a megfelelő karakter és csapat kialakításán elmélkedtem. A témánál maradva, de egyet visszalépve, az sem árt, ha maguk a játékosok jól tudnak együttműködni. Ennek az alapvető feltétele, hogy ugyanazt a játékot akarják játszani.

A szerepjáték elég tág fogalom, a szinte táblás játék szerű kazamata végigirtástól az improvizatív színjátszásig sok mindent érthetünk rajta. Ha a játékosoknak különböző elképzeléseik vannak a szerepjátszásról, az a csapat egy részének kellemetlen élményeket okozhat. Ezért szükséges azonos oldalra kerülni, a játék kezdete előtt.

Újraindult KéM játékunkban a karakterem nehézkes kialakítása mellett a csapat sem állt össze. Az előző csapat egy dungeon tipusú kalandba botlott, ahova minden karakternek volt valamilyen oka bemenni, utána meg már össze voltunk zárva. Most egy városi kalandba kezdtünk, ahol mindenki mehet amerre akar, és hamar megmutatkozott az összetartás hiánya. Gyakorlatilag két részre szakadt a társaság, és csak erőlködés árán kerülünk néha össze. Az összemesélés tehát azokban a történetekben, ahol egy olyan komoly kihívás elé néz a csapat, amit csak együtt tudnak megoldani (pl. egy adott támadás közös célpontjai, vagy egy katasztrófa egyedüli túlélői) nem nagy probléma, de ahol nincs összekényszerítve a csapat nehéz ügy. Illetve az első kaland túlélése után még az előbbi esetben is probléma lehet, ha komoly belső ellentétek vannak a társaságban.

A szerepjáték mellett a főzés is a kedvelt elfoglaltságaim közé tartozik. Ezért csaptam le azonnal a Cooking for Geeks szakácskönyvre, mikor hallottam róla (megrendelhető pl. itt). A dolog lényege, hogy nem pusztán recepteket vagy főzési technikákat ír le, hanem megpróbál tudományos magyarázatokkal is szolgálni, és új szokatlan módszerekkel "hekkeli" meg a főzést.

Ezzel együtt a szerző hozáállása az, hogy első körben meg kell próbálni pontosan követni a receptet, és azt megvalósítani, amit a recept leírója kitalált. Először fedezzük fel milyen is a kaja eredeti formájában, utána próbáljunk rájönni, hogy mitől működik a dolog (ha működik), és ezt követően lehet elkezdeni a kísérletezést, és megpróbálni "meghekkelni" a receptet, továbbfejlesztve vagy átalakítva az ételt. Ezt a hozzáállást én a szerepjáték mesélésben is követem.

Egy rövid bejegyzésig visszatérek a kockákra. Írtam két kockagyártó cégről, de nem írtam még a kockadobást segítő kiegészítökről. Igen, tudom, el lehet dobni a kockát csak úgy kézből is, de miért csinálnánk valamit egyszerűen, ha bonyolultan is lehet. Különösen ha mesélőként az a vád ér, hogy manipulálom a dobásokat, amikor a sokadik sikeres támadást dobom az ellenfélnek.

A közvélekedés szerint a mesélő felel azért, hogy a játékosok jól szórakozzanak a szerepjáték során. Ha a mesélő rosszul mesél, akkor a játékosok unatkoznak, ha viszont jól mesél, akkor élvezik a dolgot. Ez a felfogás a passzív élvezetek felől szivároghatott be a szerepjáték területére. A szerepjátszás a TV nézéssel ellentétben aktív részvételt igényel, ezért a játékosoknak is komoly szerepe van abban, hogy a társaság hogy érzi magát az este folyamán. Természetesen a mesélőnek kiemelt szerepe van (ezért ünnepeltük a mesélők napját), de a jó játékosok is sokat emelhetnek a színvonalon. Ha egy mesélő nagyon rossz, akkor azon még az sem segít, ha jók a játékosok, de ha csak kicsit rossz, mondjuk sablonos és fantáziátlan, akkor a jó játékosok magukat is el tudják szórakoztatni.