A szerepjáték mellett a főzés is a kedvelt elfoglaltságaim közé tartozik. Ezért csaptam le azonnal a Cooking for Geeks szakácskönyvre, mikor hallottam róla (megrendelhető pl. itt). A dolog lényege, hogy nem pusztán recepteket vagy főzési technikákat ír le, hanem megpróbál tudományos magyarázatokkal is szolgálni, és új szokatlan módszerekkel "hekkeli" meg a főzést.
Ezzel együtt a szerző hozáállása az, hogy első körben meg kell próbálni pontosan követni a receptet, és azt megvalósítani, amit a recept leírója kitalált. Először fedezzük fel milyen is a kaja eredeti formájában, utána próbáljunk rájönni, hogy mitől működik a dolog (ha működik), és ezt követően lehet elkezdeni a kísérletezést, és megpróbálni "meghekkelni" a receptet, továbbfejlesztve vagy átalakítva az ételt. Ezt a hozzáállást én a szerepjáték mesélésben is követem.
Mikor először kezdek egy szerepjáték mesélésbe megpróbálok ragaszkodni a leírtakhoz. Régebben töbször azonnal nekiestem a szabályremdszernek, és elkezdtem háziszabályokkal átírni az egészet. Az Ars Magica 4. kiadású játékomban végül alig volt olyan szabály, amit ne változtattam volna meg. Most már sokkal óvatosabb vagyok. Egy új szerepjátéknál talán a legfontosabb dolog, hogy ráérezzünk a játék és a világ hangulatára. Figyeljünk oda mit ír a szerző a bevezetőben, a világ leírásban, vagy a mesélőknek szóló tanácsokban. Ne a saját előzetes elképzeléseineket erőltessük a játékra, és ne az internetes kritikák vagy a barátok magyarázatai alapján ítéljük meg, hanem az eredeti könyvhöz ragaszkodva a játék szerőjének az elképzeléseit próbáljuk meg rekonstruálni. Vajon mitől izgalmas a játék, milyen érdekességek vannak benne, és miben különbözik a hasonló játékoktól? Igazából azt az érzést kell elkapni, ami jóvá teszi az egész játékot.
A Word of Darkness játékokkal például nagyon kevesen játszanak az eredeti hangulatnak megfelelően (tapasztalatom szerint). A legtöbbször egy modern D&D játékra hajaz a dolog, harcosok és varázslók helyett vámpírokkal és vérfarkasokkal. Pedig mindegyik játéknak megvan a maga filozófiája és stílusa, amire ha ráérez a csapat, akkor szerintem sokkal szórakoztatóbb lesz, mint az intrikálós gyakós változat.
Azt tanácsolom, hogy indulásnál a szabályokon se módosítsunk. Próbáljuk ki, hátha működik úgy ahogy van. Ami elsőre baromságnak tűnik, az sokszor értelmet nyer a játék során. A szerepjáték szerzője remélhetőleg sok időt fordított rá, és rendesen letesztelte kiadás előtt, hátha neki lesz igaza.
Ha már ráéreztünk és kipróbáltuk, akkor érdemes elkezdeni a változásokat. Általában van mit változtatni, mert ritka, hogy egy játék teljesen megfeleljen egy adott társaságnak, de érdemes a változásokat minimumra szorítani. A játékosoknak sem tesz jót, ha folyamatosan újabb és újabb háziszabályok bukkannak fel, amik egyre hosszabb listát tesznek ki. Tehát módosítsunk a szabályokon, a hangulaton, a környezeten, de csak ha fontos.
Persze vannak olyan játékok, amik alapos átalakításra szorulnak. Vagy maga a koncepció nem jön be, vagy nem tesztelték le rendesen a dolgot, és teli van bugokkal. Amennyiben nagyon sokat kell változtatni, szerintem el kell felejteni az adott szerepjátékot. Ami rossz, vagy csak nem jön be, azzal felesleges küzdeni. Egyszerűbb egy jobb játékot választani, esetleg egy sajátot kidolgozni.
