Guildenstern szerepjáték blog

Majdnem 10 éve, 2011 januárjában kezdtem el írni a blogot, ahova olyan rövidebb, kidolgozatlanabb írásokat szántam, ami az lfg.hu-ra nem illett volna. Mint minden hobby projektet ezt is az jellemezte, hogy hullámzó volt az aktivitásom. Volt amikor rendszeresen írtam, volt amikor évekig semmit. Azért remélem, voltak emlékezetes korszakai.

Igazából már rég eljárt az idő a blogolás felett, csak én mint öreg szerepjátékos nehezen váltok. Kicsit idegenkedem a Facebook felülettől. De be kell látnom, hogy sokkal több értelme van oda írni, mint ide. Ezért a jövőben, ha lesz valami, ami kikívánkozik belőlem, akkor inkább azt a felületet használom. Plusz ez a blog.hu sem az igazi már, valami rendesebb blog felületre kellett volna váltanom, és akkor már egyszerűbb a Facebook.

Guildenstern / Péterfy Áron

A legtöbb szerepjátékban nincs pontosan leírva egy kaland, játékalkalom vagy kampány menete, legfeljebb annyi, hogy a játék kalandokra oszlik, a kalandok kampányba állhatnak össze, illetve a kaland jelenetekből vagy találkozásokból épül fel. A Kések az éjben játékban azonban egy kicsit összetettebb a játék felépítése. A konkrét akciót itt balhénak nevezik, amit egy előkészítő fázis előz meg, és egy szabadidős fázis követ.

Megosztok pár filet amit magamnak csináltam a játékhoz.

Először is itt van egy részletesebb puska, mint amit a játékhoz hivatalosan készült. Az angol eredeti innen leszedhető, de én eléggé átdolgoztam a saját szájam íze szerint.

Csináltam egy két oldala segédletet is. Tapasztalaton szerint a pozíció és a hatás megértése nehéz lehet a játékosoknak, és ezen a lapon kis jelölőkkel mutatom, hogy a cselekvésnél milyen hatásszint és pozíció érvényes. A hátoldalra tettem egy naptárat, hogy az se maradjon üresen.

A könyvben kicsit szét van szórva a világ és a város leírása, ezért csináltam egy rövid összefoglalást pontokba szedve. Igazából ebben a játékban a világ leírás csak egy vázlat, amit a mesélőnek és a játékosoknak kell kitölteni.

A hivatalos magyar fordítást itt lehet megvenni, a játékosi segédletet pedig itt letölteni.

Az általam gyűjött hibajegyzéket a magyar fordításhoz itt vezetem. Ha van olyan hiba, amit felfedeztél, írd meg nekem.

Végül a mi kampányunk oldala.

A Kések az éjben kockadobás rendszere talán nem annyira különleges, de a dobás nehézségének meghatározása teljesen egyedi. A legtöbb szerepjátékban valamilyen nehézsége van egy próbának, ami általában egy érték ami fölé/alá kell dobni, vagy a siker dobások számának minimuma, esetleg a kudarcot előidéző kockákat kell a kocka készletbe tenni. Ebben a játékban nincs ilyen értelemben nehézsége a dobásnak, helyette két dolgot kell meghatározni a cselekvés dobás előtt: a pozíciót és a hatásszintet.

2015 tavaszán beszálltam a Blades in the Dark Kickstarter kampányába, 2017 elején megjött a pdf, majd pár hónappal később a nyomtatott változat is. Ezután majd három év kellett, hogy végre el tudjam kezdeni mesélni. Közben kijött a magyar fordítás Kések az éjben címmel, és született egy remek ismertető Tivadar blogján. Ennyit arról, hogy milyen gyakran tudok kipróbálni új szerepjátékokat. Mivel egy szerepjáték kampány akár évekig is eltart, elég lassan kerülnek sorra az újdonságok.

De elég a nyafogásból, most végre elkezdtük a saját Kések az éjben játékunkat, és őszintén szólva nagyon megkedveltem. Szerintem majdnem olyan jelentős játék a szerepjáték fejlesztések történetében, mint az Apocalypse World volt. Mivel összefoglaló ismertető/kritika már született, úgy döntöttem, hogy rövidebb bejegyzésekben írom le gondolataimat a játékról.

A Fate Core megjelenése és kipróbálása után elkezdtem írni egy ismertetőt a játékról. Már elég előrehaladott állapotban volt, mikor beelőztek. Ez követően abbahagytam a cikkem írását, de nem rég megint a kezembe került, és arra gondoltam, hogy gyorsan befejezem, és felteszem ide. Hátha érdekel valakit még egy Fate Core ismertető. A játék szerintem van olyan jó, hogy megérdemli.

A Fate Core rendszerének magja roppant egyszerű: egy szimpla képzettség lista felettes tulajdonságok nélkül. A próba dobásnál a képzettség értékéhez adjuk a dobás eredményét, amit egy nehézséggel vagy ellen dobással vetünk össze. A harc támadás és védekezés ellen dobások sorozata, ahol a sebzés a támadás és a védekezés különbsége. Először csak “stressz sebzés” van, de nagyobb sebzésnél vagy ha a stressz elfogy, maradandóbb sérülés is szerezhető. Röviden ennyi.

Most már szokásomnak lehet mondani, hogy a szerepjátékkal kapcsolatban megfogalmazok fogadalmakat az új évre.

Ami a tavalyi fogadalmakat illeti, nagy sikerről nem beszélhetünk. A szerepjáték fejlesztéssel teljesen leálltam, inkább a meséim előkészítése vette el időmet. Az LFX-en többet szerettem volna játszani, de rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen nem fér már az időmbe több játék, ezért az egyik özönvíznél kiszálltam. A blog írás is félbemaradt a tavaszi top lista óta. Sikerült viszont egy új kampányt indítanom egy alternatív történelmi Magyarországon Fate Core rendszerrel, és májusban egy szerepjátékos hétvégével megünnepeltem barátaimmal 25 éves szerepjátszásom évfordulóját.

Idei fogadalmaim:

• Többet mesélni saját lányaimnak.
• Többet írni a blogra és az LFG.HU-ra.
• Legalább egy új szerepjáték rendszert megismerni.
• Kipróbálni a play-by-mail játékformát.

Az 1980-as években egy Erick Wujcik nevű szerepjáték tervezőben felmerült az ötlet, hogy a szerepjátékhoz nincs szükség kockára, se semmilyen véletlen generáló eszközre, amit ugyan sokan kétségbe vonnak, de szerintem teljesen igaza van. A dolog azért is különös (számomra), mivel a Palladium kiadó egyik alapítójáról, a Teenage Mutant Ninja Turtles szerepjáték írójáról van szó, aki tehát a lehető leghagyományosabb szerepjátékokon dolgozott. 1991-ben jelent meg Roger Zelazny Amber krónikáin alapuló szerepjátéka, ahol megvalósította ötletét. Az Amber kockanélküli szerepjáték aztán Ars Maigca-hoz hasonlóan nagy hatású, de mérsékelten sikeres játék lett. Shadow Knight címmel kijött hozzá egy kiegészítő, de aztán semmi.

Legkedvesebb szerepjátékaim 2. helyezett: Ars Magica

1987-ben a Minesota állam beli St. Olaf College-be járó Jonathan Tweet, Mark Rein-Hagen és Lisa Stevens megalapítja az iskola szimbolumáról elnevezett Lion Rampant kiadót. Nem sokkal később csatlakozik hozzájuk John Nephew a rivális Carleton College diákja. Az első szerepjáték amit kiadnak az Ars Magica.

Legkedvesebb szerepjátékaim 3. helyezett: Call of Cthulhu és Trail of Cthulhu

Rendben, ez egy kis csalás lesz, hisz itt két játékról van szó. Igaz, hogy kettő a rendszer, viszont egy a forrás, egy a környezet,  egy a hangulat. Az utóbbi tíz évben részemről a Gumshoe rendszer teljesen kiváltotta a BRP rendszert, de ezt nem érzem igazi törésnek. Mivel amúgy is szubjektív top listáról van szó, össze merészeltem vonni ezeket a játékokat egy helyezésre.

Legkedvesebb szerepjátékaim 4. helyezett: Apocalypse World

A 2000-es évek elején a csapból is a d20 rendszer folyt. Minden műfajban készültek d20 játékok amikkel elárasztották a piacot. Az utóbbi években talán egy kicsit kisebb méretben, de valami hasonló dolog történt az Apocalypse World rendszerével. Tucat szám érkeznek a különböző *World játékok, főleg mióta a Dungeon World népszerűsége talán még az eredeti játékot is elhomályosította. Ez a népszerűség nem csak a kiválóan összerakott rendszernek, hanem a könnyű átalakíthatóságának (hackelhetőségnek) is köszönhető. A rendszer jól felépített, részei könnyen megragadhatók, és így átírhatók más környezetre. Nekem annyira nem tetszik ez az áradat. Ezek közt a játékok közt vannak persze jobbak és gyengébbek is, azonban szerintem egyik sem ér fel azzal, amit Vincent Baker eredetileg összerakott.

Legkedvesebb szerepjátékaim 5. helyezett: Dungeons & Dragons

Elsősorban az AD&D 2. kiadás, amivel kezdtem, de ide értek bármi hasonlót, pl. a Kard és Mágiát is.

Bővebb magyarázatot nem igényel.

Legkedvesebb szerepjátékaim 6. helyezett: Paranoia

A Paranoia egy zseniális szerepjáték 1984-ből.

Legkedvesebb szerepjátékaim 7. helyezett: Vampire the Masquerade

A 90-es évek ütökösként feltűnő nagysikerű szerepjátéka. A Sötétség világa sorozat első és legnevesebb tagja. Olyan új játékosokat vont be a szerepjátékba, akik korábbi játékokkal biztos nem játszottak volna, köztük feltűnően sok lányt.

Viszonylag kezdeti felívelő időszakában kapta el a vámpír kultuszt, amikor Anne Rice könyveinek köszönhetően kezdett népszerűvé válni a vámpír mint főszereplő akivel azonosulni lehet, de még nem vált a téma a szappanoperák és a gyerekjátékok martalékává.

Legkedvesebb szerepjátékaim 8. helyezett: Mouse Guard

A Mouse Guard jelenti a legújabb tételt a listán, mert jelenleg is ezt mesélem, ezzel játszunk. Először a játék alapjául szolgáló képregényt szerettem meg. Az egerek világa, a kissé lassan folyó, de jól kidolgozott történeteivel, az egerek nehézségekkel terhelt életével, és a kicsiséghez és gyengeséghez kapcsolódó hősiességgel nagyon megfogott. A szerepjáték csak ez után következett. Elsőre nem nagyon értettem a rendszert, ezért egy időre a polcra került. A hasolnló rendszert használó Torchbearer bemutató játék (Kalandorok Társasága találkozó) után vettem elő ismét, és kezdtem megérteni, hogyan épül fel a rendszer.

Legkedvesebb szerepjátékaim 9. helyezett: Changeling the Dreaming

Nagyon szeretem a meséket és a mesés történeteket, különösen mikor félig meddig felnőtteknek vagy nekik is való módon mesélik el (pl. Herceg menyasszonya, Elveszett gyerekek városa, Csillagok háborúja, Mátrix). Talán ezért is fogott meg a Changeling the Dreaming szerepjáték.

Legkedvesebb szerepjátékaim 10. helyezett: Savage Worlds

A Savage Worlds egy méltán sikeres univerzális rendszer. Mindenkinek tudom ajánlani, ha

1. harc központú játékot játszanál, és

2. nem akarod elbonyolítani.

25 éve 1990. májusában kezdtem szerepjátszani, és azóta (néhány hónapos szüneteket leszámítva) folyamatosan szerepjátszom. 25 év alatt elég sok játékkal játszottam. Nem annyival, mint szerettem volna, de elég sokkal. Ezért gondoltam, hogy ennyi idő után képes leszek arra, hogy egy tízes listát összehozzak kedvenc játékaimból.

Az elkövetkező hetekben, a listán felfelé haladva, röviden bemutatom a tíz legkedvesebb szerepjátékomat. Nem a tíz legjobb szerepjátékot amivel játszottam, hanem azt a tízet, ami számomra a legtöbbet jelentette, ami életem során a legfontosabb volt. Tehát egy roppant szubjektív lista lesz, amin bőven lesznek olyan játékok, amit mai szemmel nem tartok olyan jól megtervezettnek, de számomra mégis fontosak.

Minden játékról írok egy nagyon rövid ismertetőt, és hozzáteszem személyes élményeimet. Abból, hogy nekem miért fontos az adott játék, ti is megtudhattok valamit róla, talán többet is, mint egy szimpla ismertetőből.

A szerepjáték közösségen belül több különböző frontvonalon különböző összecsapások voltak és vannak. Ellentétek alakulhatnak ki különböző szerepjátékok rajongói (AD&D vs. Vampire), különböző kiadások rajongói (1st, 2nd, 3rd, 4th, Pathfinder, 5th), de leginkább különböző szerepjáték irányzatok rajongói (main stream, old school, indie) között. Valahol természetes, hogy egy közösségben vannak konfliktusok, de mintha a szerepjátékosoknál gyakrabban és élesebben jönnének elő ezek. A társasjátékos közösségben van egy ellentét az ameritrash és az euro játékok kedvelői közt, de ezt nem érzem olyan élesnek, és mondjuk a munkás lehelyezős és a pakli építő játékok rajongói közötti szembenállásról nem hallottam. Vajon miért van az, hogy nálunk álatlánossabb a konfliktus, és mélyebbek a lövészárkok?

Más tekintetben nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, de a szerepjáték esetében úgy érzem bevált a dolog. Inkább tervekről, elképzelésekről van szó, amiket meg szeretnék valósítani, ezért jó az év elején leírni ezeket, és az év végén értékelni.

Idén rendszeren érkeztek olyan hírek Amerikából, hogy az asztali szerepjátszás ismét fellendülőben van. Megfigyelhető egyfajta hullámzás a szerepjáték sikerességében. A 80-as évek elejének nagy szerepjátékos robbanása után, az évtized második felében visszaesés következett. Aztán a 90-es években a Vampire sok új játékost tudott behozni, de aztán a gyűjtögetős kártyajáték sokat el is vittek. A 2000-es évek elején a d20 rendszer hozott nagy fellendülést, de a D&D 4. kiadása kudarcnak bizonyult, az MMORPG-k viszont hihetetlen sikeresnek lettek. Most viszont talán ismét felível az asztali szerepjátszás pályája.

Ha azt halljuk, hogy egy szerepjátékos sok év játék után kiadja saját házi fantasy szerepjáték rendszerét, akkor valószínűleg lemondóan azt sóhajtjuk, hogy "na egy újabb fantasy heatbreaker a piacon". Főleg, ha azt is tudjuk, hogy az elmúlt években a szerepjáték világ eseményeit figyelmen kívül hagyva dolgozott a játékán. És az esetek többségében igazunk is lesz. De nem Luke Crane esetében. Mikor 2002-ben megjelentette Burning Wheel szerepjátékát, hamar lelkes rajongótábort tudott maga köré gyűjteni. Ő nem csak hitte, hogy új és innovatív amit csinál, hanem valóban az is volt.

Az Indie RPG Awards az ezredforduló után kibontakozó indie szerepjáték vonulat díja. Andy Kitkowski alapítota 2002-ben.

Kezdetben kifejezetten szerzői szerepjátékokat díjaztak, amiket önerőből jelentettek meg. Az elmúlt évtizedben kicsit lazultak a szabályok. Inkább az innováció, az új utak keresése, az érdekes megoldások alkalmazása a lényeg.

Ezt a díjat egy szakértő zsűri ítéli oda (kivéve a People's Choice Awardot (közönségdíj) amikor kiosztották). A zsűri tagjai augusztus elején szavaznak, és a díj az Ennie és Diana Jones díjakhoz hasonlóan a Gencon találkozón kerül kiosztásra. Mindig ez előző naptári évben megjelent játékokat értékelik. 2014-ben tehát a 2013-as díjat osztották ki az abban évben megjelent játékoknak. A szakértői zsűri és a hosszú bírálati időszak célja az, hogy kevésbé szem előtt lévő játékok is reflektorfényt kaphassanak.

Számos kategóriával dolgozik. A fődíj az Indie Game of the Year (az év indie játéka), de érdekes a Most Innovative Game (leginnovatívabb játék) kategória is.

Indie Game of the Year

• 2002: Dust Devils (Matt Snyder)
• 2003: My Life with Master (Paul Czege)
• 2004: Dogs in the Vineyard (Vincent Baker)
• 2005: Polaris (Ben Lehman)
• 2006: Spirit of the Century (Robert Donoghue, Fred Hicks, Leonard Balsera)
• 2007: Grey Ranks (Jason Morningstar)
• 2008: Mouse Guard (Luke Crane és David Petersen)
• 2009: Kagematsu (Danielle Lewon)
• 2010: Apocalypse World (Vincent Baker)
• 2011: Do: Pilgrims of the Flying Temple (Daniel Solis)
• 2012: Dungeon World (Sage LaTorra, Adam Koebel)
• 2013: Hillfolk (Robin Laws)
• 2014: The Clay That Woke (Paul Czege)

Most Innovative Game

• 2002: Universalis (Ralph Mazza és Mike Homes)
• 2003: My Life with Master (Paul Czege)
• 2004: Dogs in the Vineyard (Vincent Baker)
• 2005: Polaris (Ben Lehman)
• 2006: Lacuna Part 1, second attempt (Jared Sorensen)
• 2007: Grey Ranks (Jason Morningstar)
• 2008: Sweet Agatha (Kevin Allen Jr.)
• 2009: A Penny for My Thoughts (Paul Tevis)
• 2010: Apocalypse World (Vincent Baker)
• 2011: Do: Pilgrims of the Flying Temple (Daniel Solis)
• 2012: Dog Eat Dog (Liam Burke)
• 2013: The Quiet Year (Joe Mcdaldno)
• 2014: The Clay That Woke (Paul Czege)

Honlap

A Psi Run egy erősen fókuszált szerepjáték Meguey Bakertől. A fókuszált jelen esetben azt jelenti, hogy egy viszonylag jól meghatározott kiinduló helyzetből bomlik ki a történet a játék közben, és a játék rendszere ezt támogatja. Tehát egy tipikus indie játékról van szó, ahol a közös történet mesélés a lényeg, és ahol a szabályok ezt segítik elő.

A kiindulópont az, hogy a karakterek mind pszi képeségekkel megáldott emberek, akik valamilyen szervezet fogságában voltak, de a szállító járművüket ért baleset miatt kiszabadulnak. A probléma, hogy mindannyian emlékezetkiesben szenvednek. A játék folyamán a karaktereknek menekülniük kell az üldözőktől, és közben visszaemlékezni arra, hogy kik is ők, és mi is történik velük.

Az ENnie díjat 2001 óta osztja ki az EN Wold weboldal. Kezdetben az akkor mindent elárasztó d20 kiadványokat díjazták, és az egész az interneten zajlott. Aztán fokozatosan kiterjesztették a díjazottak körét más szerepjátékokra is, és mára a Gen Con során megtartott díjkiosztó a szerepjátékos világ egyik legfontosabb eseményévé vált.

A díjra először a kiadóknak kell jelentkeznie a termékeikkel. Ezek közül a jelölő bírák választják ki a különböző kategóriákba a jelölteket. Végül a Gen Cont megelőző hetekben az interneten lehet szavazni az egyes kategóriákon belül a jelöltekre. Tehát végső soron egy közönség szavazásról van szó, a győzteseket általában a szerepjátékok rajongótáborának nagysága határozza meg. Talán ennek ellensúlyozására a bírák 2006 óta különdíjakat is kiosztanak. (A bírák kiválasztása egyébként szintén közönségszavazás eredménye.)

Az internetes szavazás végül is egy korrekt eljárás, de persze nem minden szempontból jó. Általában vannak favorit játékok és kiadók. Például a Pathfinder és a Paizo az utóbbi években mindig tarolt, és nem vagyok biztos benne, hogy tényleg az övék volt mondjuk a legjobb kaland minden évben. Igazából nagyon elkötelezett szerepjátékosnak kéne lenni ahhoz, hogy minden jelöltet megismerjen valaki szavazás előtt, hogy aztán megalapozottan tudjon voksolni. De ezzel együtt jó mókának tartom ezt a díjat, ha nem is feltétlenül a minőséget, de a népszerűséget mindenképp mutatja.

A díj kategóriái folyamatosan változnak. A d20-as kezdeteknél még külön díjazták a d20 kiadványokat, majd ez fokozatosan eltűnt. A számtalan kategória közül a legjobb játék (kezdetben elkülönítve a d20 játékokat), az év terméke, és a legjobb kiadó díj nyerteseit szedtem össze.

Legjobb d20 játék

• 2002: Darwin’s World (RPGObjects; Dominic Covey)
• 2003: Mutants & Masterminds (Green Ronin Publishing)
• 2004: Arcana Unearthed (Malhavoc Press)
• 2005: Monte Cook’s Arcana Evolved (Malhavoc Press)
  

Legjobb nem d20/OGL játék

• 2003: Unknown Armies 2nd Edition (Atlas Games)
• 2004: Cthulhu Dark Ages (Chaosium)
• 2005: Warhammer Fantasy Roleplaying (Black Industries)

Legjobb játék

• 2006: Mutants & Masterminds, 2e (Green Ronin Publishing)
• 2007: Scion: Hero (White Wolf Publishing)
• 2008: Star Wars Roleplaying Game Saga Edition (Wizards of the Coast)
• 2009: Dungeons & Dragons 4th Edition (Wizards of the Coast)
• 2010: Pathfinder (Paizo Publishing)
• 2011: The Dresden Files RPG (Evil Hat Productions )
• 2012: Savage Worlds Deluxe (Pinnacle Entertainment Group)
• 2013: Iron Kingdoms (Privateer Press)
• 2014: Fate Core System (Evil Hat Productions)
• 2015: Dungeons & Dragons Players Handbook (Wizards of the Coast)

Az év terméke

• 2006: Shadowrun 4th Edition (FanPro)
• 2007: Ptolus- City by the Spire (Malhavoc Press/White Wolf)
• 2008: Changeling: The Lost (White Wolf Publishing)
• 2009: Dungeons & Dragons 4th Edition Players Handbook (Wizards of the Coast)
• 2010: Pathfinder (Paizo Publishing)
• 2011: Pathfinder Roleplaying Game: Advanced Player’s Guide (Paizo Publishing)
• 2012: Pathfinder Roleplaying Game Beginner Box (Paizo)
• 2013: NPC Codex (Paizo Publishing)
• 2014: Numenera Corebook (Monte Cook Games, LLC)
• 2015: Dungeons & Dragons Players Handbook (Wizards of the Coast)

Rajongók kedvenc kiadója

• 2001: Privateer Press
• 2002: Wizards of the Coast
• 2003: Malhavoc Press
• 2004: Green Ronin Publishing
• 2005: Green Ronin Publishing
• 2006: Green Ronin
• 2007: Wizards of the Coast
• 2008: Paizo Publishing
• 2009: Wizards of the Coast
• 2010: Paizo Publishing
• 2011: Paizo Publishing
• 2012: Paizo Publishing
• 2013: Paizo Publishing 
• 2014: Paizo Publishing
• 2015: Wizards of the Coast