Legkedvesebb szerepjátékaim 9. helyezett: Changeling the Dreaming
Nagyon szeretem a meséket és a mesés történeteket, különösen mikor félig meddig felnőtteknek vagy nekik is való módon mesélik el (pl. Herceg menyasszonya, Elveszett gyerekek városa, Csillagok háborúja, Mátrix). Talán ezért is fogott meg a Changeling the Dreaming szerepjáték.
A Changeling a klasszikus World of Darknes sorozat ötödik és egyben utolsó tagja. Szerintem ez az ami hangulatában leginkább kilóg a sorból. A Wraith is eléggé külön pályán mozog, de az hozza a korábbi játékok komor, sötét hangulatát. A Changeling viszont számomra (számunkra) egy sokkal könnyedebb, vidámabb, színesebb környezet volt, mint az alap Sötétség világa. Az új WoD világot nem ismerem túl jól, de azt tudom, hogy a Changeling the Lost radikálisan megváltoztatta a játék hangulatát, hogy jobban illeszkedjen a világhoz. Ezért számomra a Changeling the Dreaming nem is a WoD része, hanem egy külön önálló játék.
A Changelingben emberi testben élő tündéreket játszunk, akiknek valódi formáját csak a beavatott álmodók láthatják. Ezek a tündérek az emberi világon belül egy párhuzamos társadalmat alakítottak ki, ahol a maguk módján élik életüket. Nem egy vidám hippi kolóniáról van szó, nagyon is komoly és durva dolgok történhetnek ebben a társadalomban, de mindenképpen sokkal fantáziadúsabb a világuk, mint a hétköznapi embereké. A karakterek így kettős életet élnek, egyensúlyozniuk kell a tündér és emberi énjük között. A nagy ellenfél a banalitás, a szürkeség, a formalitás, ami kiöli belőlük a tündér lelket, az álmokat, a csillogást. (Máig úgy beszélünk azokról a barátokról, akik nem járnak szerepjátszani, hogy elkapta őket a banalitás.)
A játék rendszere a szokásos WoD rendszer, különösebb érdemek nélkül. Manapság az indie körökben szokás a WoD rendszert szidni, mert egy hagyományos képzettség rendszert tett be olyan játékok alá, amik témájukban, hangulatukban nem ilyet érdemeltek volna. Ebbe most nem mennék bele mélyebben, de van benne igazság. Másrészt viszont ha valaki ráérez a játék hangulatára, akkor jót tud játszani még akkor is, ha a rendszer nem támogatja ezt meg.
A 90-es évek második felében sokat játszottunk Changelinggel, és nagyon jó emlékeim vannak az alkalmakról. Meséltem és játszottam is, és több különböző kaland típust kipróbáltunk. Az akkori hangulatomhoz nagyon jól passzolt, talán ezért is maradt olyan emlékezetes.
