Guildenstern szerepjáték blog

Tegnap Paranoiát meséltem. Sok év után ismét. Kicsit nosztalgia játék is volt, mert régen sokszor játszottunk ezt a játékot. Még az első kiadással kezdtük, aminek nagyon jók voltak az illusztrációi, de a szabályok kicsit összetettek a játékhoz. Aztán a második kiadást használtuk, ami minden szempontból tökéletesnek mondható. Most a legutolsó Mongoose Publishing kiadást használtam. A régi könyveim valahol elvesztek, és mivel a szerepjáték gyűjteményem nem lehet teljes a Paranoia nélkül, kénytelen voltam beszerezni a legújabb kiadást.

A Paranoia szerepjáték

Próbáltam magyar nyelvű leírást találni a játékról, amire hivatkozhatok, de nem gugliztam ki semmit. Mintha lett volna egy ismertető valamelyik papír újságban, de nem emlékszem pontosan melyikben. Ezért kénytelen kelletlen írok egy kis ismertetőt.

A Kikcked in the Dicebags! podcastban (amit alapvetően gyengének értékelek) hallottam egy új cikk sorozatról a The Escapist weboldalon. Keith Baker az Eberron D&D világ megalkotója tett egy kezdeményezést. Aki hajlandó vendégül látni őt három napon át bárhol a világban, annak első nap szerepjátékot mesél, a második nap a vendéglátónak kell őt szórakoztatnia, a harmadik nap pedig kötetlen a program. Az élményeit a Have Dice, Will Travel sorozatban írja le.

A szerepjáték alkalmak után többször találkoztam már azzal a kritikával, hogy nem sok minden történt a kalandban, nem haladtunk túl sokat előre a történetben, nem volt elég pörgős a játék. A kritika általában jogos, de most nem arról akarok írni, hogy miképp lehet ezen javítani. Vannak erre technikák, kell egy kis tapasztalat, és egy megfelelő rendszer sem árt, de most arról akarok inkább írni, hogy vajon baj-e ha nem pörgős egy kaland. Pontosabban (lelőve a poént) sok esetben miért nem baj, ha nem történik túl sok minden egy alkalommal.

Folytatva kockaimádóknak szóló sorozatomat, most a Q-Workshoppal teljesen ellentétes filozófiájú GameScience kockáit mutatom be. Ezek a készletek nem a gyűjtőszenvedély rabjainak, hanem a perfekcionistáknak jelentenek kielégülést.

Míg a Q-Worshop egy viszonylag új vállalkozás, ami a kockák szépségével próbálja megfogni a vásárlókat, addig a GameScience a szerepjáték kezdetei óta jelen van, és a kockák precizitásával hódít. A lehető legjobb alapanyagokból dolgoznak, de kockáik ezzel együtt nem a legszebbek. Sokszor karcosak és mindegyiken látható a készítéskor ott maradt sorja. Ahhoz, hogy megértsük, miért jobbak ezek a kockák a többinél, egy kicsit meg kell ismerni a kockagyártás folyamatát.

Ismét egy elgondolkoztató bejegyzés olvasható a Some Space to Think blogban. Rob azon elmélkedik, hogy azt a számítógépes játékokban alkalmazott módszert, hogy a játékos gyorsan megalkothatja a karaktert, és aztán a kezdő játék során tanul bele a részletekbe, át lehetne ültetni az asztali szerepjátékok világába.

Nagyon fontosnak érzem, hogy legyen egy jó magyar szerepjáték, ami kapuként szolgál az érdeklődők számára az asztali játékok felé. A tapasztaltabb játékosok már fél szavakból is megértik a leírt dolgokat, és általában tudnak, vagy gyorsan megtanulnak angolul, de a kezdőknek szükséges egy könnyen megérthető, egyszerű és magyar nyelven írt szerepjáték.

A dobókocka fetisiszták (akik a szerepjátékosok között erősen felülreprezentáltak) nagy mennyiségű kockát képesek begyűjteni. A probléma, hogy a sokadik kék húszoldalú megvásárlása már nem jelent akkora örömet, a kocka rajongók valami különlegesre vágynának. Ezt az igényt elégítik ki a Q-Workshop kockái.

A Gnome Stew az egyik legjelentősebb szerepjátékos blog közösség. A legutóbbi bejegyzésben Martin Ralya írt a szerepjáték kalandok típusairól. Az előző bejegyzésemben említett Rob Donoghue cikk is ezzel foglalkozott, de Martin egész más oldalról közelített a témához. Míg Rob a kalandok struktúrájáról írt egy elméleti fejtegetést, addig Martin a kalandok tartalmát osztályozta gyakorlatias módon.

Egyik kedvenc angol nyelvű blogomban, a Rob Donoghue által írt Some Space to Thinkben olvastam tavaly decemberben egy érdekes gondolatot. A kaland szerkezetek típusairól írt két bejegyzést, amiket itt olvashattok el:
The Adventure Triad
The Second Adventure Triad
Annak, aki nem tud elég jól angolul, vagy lusta végigolvasni két bejegyzést, összefoglalom a lényeget.

A szerepjáték kezdetei óta a dobókockák jelentik a véletlen fő forrását a játékban. Vannak más megoldások is (kártya, kő-papír-olló, számítógép, stb.), és vannak kifejezetten kocka nélküli (= véletlenszerűség nélküli) szerepjátékok, de a kocka ma is majd minden szabályrendszer első számú kelléke. Valahogy a kockák eldobásának érzése minden másnál jobban kötődik a szerepjátékhoz.

Kezdő szerepjátékosok részére összefoglalom a kockák használatának és kezelésének főbb pontjait. A cél természetesen az esélyek előnyös módosítása. Egy jó dobáson akár karakter életek is múlhatnak, ezért nem mindegy miként bánunk a kockáinkkal.

Míg 10-15 éve az asztali szerepjáték nagyon népszerű volt, ma már csak egy maroknyi lelkes játékos ül le hetente játszani a barátaival. Egy részről van valami felemelő abban, hogy egy különleges rétegjáték egyik művelője lehetek, de más részről örülnék, ha mások is megismernék ezt a kiváló szórakozást.

Az asztali szerepjáték (régen jelző nélkül lehetett használni a szót, de az még a WoW előtt volt) több olyan jellemzővel bír, ami számomra minden más játék fölé emeli. Először is egy közösségi élmény, vagyis a számítógépes játékokkal ellentétben fizikailag is találkozol a barátaiddal, és játék közben elbeszélgettek más dolgokról is. A társasjátékokhoz képest sokkal kötetlenebb, szabadabb játék, nagyon épít a játékosok fantáziájára, a világ, a szereplők és a történet nem annyira absztrakt módon jelennek meg mint azokban. De megvan benne a társasjátékok hangulatából a szabályok használata, a kockák dobálása, nem annyira kötetlen mint az improvizatív színjátszás.

Egy réteg játékról van tehát szó, szerintem csak időszakosan érhetett el nagyobb népszerűséget, de ez nem baj. Viszont az fontos, hogy akinek bejön ez a játék forma, az megtalálja a lehetőségeket, és aki már játszik, az részese lehessen ennek a közösségnek. Szerencsére Magyarországon az lfg.hu portál (korábbi nevén rpg.hu) összetartja a játékosokat, de emellett az is fontos, hogy kialakuljon egy magyar szerepjátékos blog közösség.

Ehhez szeretnék hozzájárulni a saját blogom elindításával. Az rpg.hu / lfg.hu oldalra régóta írok cikkeket, de vannak olyan témák, amik nem tesznek ki egy olyan jól szerkesztett, komoly bejegyzést. Itt olyan napi élményeket, gyors gondolatokat, érdekes híreket szeretnék megírni, ami másokat is érdekelhet.