Tegnap Paranoiát meséltem. Sok év után ismét. Kicsit nosztalgia játék is volt, mert régen sokszor játszottunk ezt a játékot. Még az első kiadással kezdtük, aminek nagyon jók voltak az illusztrációi, de a szabályok kicsit összetettek a játékhoz. Aztán a második kiadást használtuk, ami minden szempontból tökéletesnek mondható. Most a legutolsó Mongoose Publishing kiadást használtam. A régi könyveim valahol elvesztek, és mivel a szerepjáték gyűjteményem nem lehet teljes a Paranoia nélkül, kénytelen voltam beszerezni a legújabb kiadást.

A Paranoia szerepjáték

Próbáltam magyar nyelvű leírást találni a játékról, amire hivatkozhatok, de nem gugliztam ki semmit. Mintha lett volna egy ismertető valamelyik papír újságban, de nem emlékszem pontosan melyikben. Ezért kénytelen kelletlen írok egy kis ismertetőt.

A játék egy teljesen egyedi környezetben játszódik, és teljesen eredeti a hangulata is. Valamikor a jövőben egy atomháborút követően egy föld alatti létesítményben az Alfa komplexumban élnek az emberek. Egy központi Komputer irányítja a komplexumot, aki kissé meg van zakkanva, és úgy gondolja, hogy a támadó kommunisták és mutánsok ellen kell megvédenie a polgárokat. Folyamatosan monitorozza a lakosságot, és a kommunista vagy mutáns beszivárgás legkisebb jelére lecsap.

A komplexum lakói színkódok alapján vannak besorolva az infravörös dolgozó tömegektől az ultraibolya főprogramozókig. Ez egy nagyon szigorú hierarchia, ahol a magasabb besorolásúnak mindig engedelmeskedni kell. Az előrelépés a Komputer bizalmának elnyerésével lehetséges. Ezen kívül mindenki tagja egy szolgáltató csoportnak is, mint például a Technikai szolgálat, a Hadsereg vagy a hosszú nevű Lakás fenntartás és fejlesztés & agykontroll szolgáltató csoport.

A játékos karakterek egy bajmegoldó csapatot alkotnak, akik különböző küldetéseket hajtanak végre a Komputer szolgálatában. Minden játékos mutáns és egy titkos társaságnak is tagja. A mutáns képességek alapvetően hasznosak, de megbízhatatlanul működnek. A titkos társaságok olyan szervezetek, amik egy eszme körül szerveződnek (pl. gép ellenesek vagy épp rajongók), és különböző bonyolult terveket akarnak végrehajtani. A mutánsokat és a titkos társaságokat a Komputer ellenségnek tartja, és üldözi. Tehát a játékosoknak el kell titkolni ezeket a dolgokat, illetve be kell árulni a többieket, ha kiderül ez róluk.

A folyamatos bizalmatlanság mellett a játék másik fő hangulateleme a káosz. Pontosabban az, ahogy egy elborult, rosszul funkcionáló társadalomban mindenki úgy tesz, mintha minden rendben volna. Folyamatosak a félreértések, a rossz tájékoztatások, a hibás adatok, de senki nem mer szólni, hanem próbál túlélni ezek között a keretek között.

Az akciók elég pörgősek, és a rendszer ennek megfelelően egyszerű. A játékosoknak is gyorsan kell reagálni, ha a játékos tűnődik, akkor a karakter sem csinál semmit. A karakterek könnyen halnak a Paranoiában. Gyakran elesnek a harcokban, különböző balesetek érhetik őket, és a Komputer is gyorsan kivégezteti őket, ha árulónak bizonyulnak. Nem kell azonban folyton új karaktert készíteni, mert minden karakternek 6 klónja van, ha meghal az egyik, jöhet a következő.

A játék az 1984 és hasonló könyvek disztópiáira épít, de igazából ezek paródiáját adja. Szerintem ez egy olyan téma, ami sem filmen, sem könyvben, sem más módon nem lenne olyan élvezetes, vagyis pont az asztali szerepjátékra való.

A Mongoose kiadás

Sok hányadtatás után a Mongoose Publishing adja ki a Paranoia szerepjátékot. Igazából három alapkönyv van: a Paranoia Troubleshooters ami a klasszikus játéknak felel meg, a Paranoia Internal Security amivel kék besorolású elit karaktereket lehet játszani, és a Paranoia High Programmers amivel a társadalom csúcsán lévő karaktereket is ki lehet próbálni. Nekem az első könyv különleges 25. évfordulóra kiadott változata van meg. Alapvetően elégedett vagyok vele. A jó dolgok megmaradtak, és ami újdonság van, az értelmes és jól kezelhető. Próbálták egy kicsit aktualizálni a dolgokat, például már személyes táblagépeket kapnak a karakterek, és a szolgáltató csoportokon belül külön cégek vannak, amik jelentős marketing tevékenységet fejtenek ki.

A fő probléma a kiadással, hogy nagyon rossz a könyv szerkesztése. Zavaró, hogy nem különülnek el elég jól a nagyobb egységek (pl. a játékosi rész egy lap felénél ér véget), és valahogy nehezen olvasható az egész. Látszik rajta, hogy Gareth Hanrahan a szerző és az őt támogató rajongók jó munkát végeztek, de hiányzik egy jó szerkesztő, aki gatyába rázta volna az anyagot. És sajnos az illusztrációk sem érnek fel az első kiadások szintjére.

A kaland

Egy kiadott kalandot a Mr. Bubbles meséltem le. Természetesen nem árulom el a történetet, de egy jól megírt, ötletes kalandról van szó. Talán az előre generált karaktereken volna mit javítani, mert nálunk nem alakultak ki a csapaton belüli ellentétek, ami lényeges részét képezik a játéknak. Ennek egyik oka, hogy a karakterek hátterében nem voltak erre elég jó utalások. A belső ellenségeskedést általában a különböző titkos társaságok közötti ellentétekkel, és a titkos feladatokkal szokták elérni, de itt ez nem volt elég egyértelmű. A másik ok az volt, hogy a játékosok nem olvasták el alaposan a karakterek hátterét (pedig előre elküldtem), és nem törekedtek igazán a személyes feladataik végrehajtására. A harmadik, hogy nagyon pörgettem a kalandot, mert be akartam fejezni a szokásos csütörtöki játékunk 3 órája alatt. Ez utóbbi azért sem volt szerencsés részemről, mert így nem maradt idő olyan részletek kijátszására, ami sok poént rejtett még magában. Talán jobb lett volna két alkalomra tervezni.

Ezzel együtt egy jó játék volt, ahol sokat nevettünk, és jót szórakoztunk.