A szerepjáték kezdetei óta a dobókockák jelentik a véletlen fő forrását a játékban. Vannak más megoldások is (kártya, kő-papír-olló, számítógép, stb.), és vannak kifejezetten kocka nélküli (= véletlenszerűség nélküli) szerepjátékok, de a kocka ma is majd minden szabályrendszer első számú kelléke. Valahogy a kockák eldobásának érzése minden másnál jobban kötődik a szerepjátékhoz.

Kezdő szerepjátékosok részére összefoglalom a kockák használatának és kezelésének főbb pontjait. A cél természetesen az esélyek előnyös módosítása. Egy jó dobáson akár karakter életek is múlhatnak, ezért nem mindegy miként bánunk a kockáinkkal.

Az első feladat egy saját kockagyűjtemény kialakítása. Más kockáit használni fontos dobásokra az őrültséggel határos.

Kezdetnek ugyan megteszi egy alap készlet (4,6,8,12,20 oldalú kockából 1-1, és 10 oldalúból 2 a százalék dobásokhoz), de ezt minél hamarabb tovább kell bővíteni. Minél több van, annál jobb. Egyes szabályrendszerek ráadásul nagy mennyiséget igényelnek egyes kockákból (jellemzően a 10 vagy a 6 oldalúból).

Ha kellő számú kocka van, akkor ki kell tapasztalni, hogy melyik dob jól kis számokat és melyik dob jól nagy számokat. Lehetőleg minden fajtából kell legyen kicsit és nagyot dobó kocka. Ugyan általában a nagy dobás a jó, de vannak helyzetek amikor kicsit kell dobni, és felelőtlenség nem készülni erre. Az igazán profi szerepjátékosoknak külön kockájuk van minden dobásfajtára. Az, hogy melyik kocka mire jó, vagy hosszas tesztelés, vagy a játék közbeni tapasztalat alapján dönthető el. A legjobb már a boltban válogatni, és csak a megfelelően dobó kockákat megvenni, de igazán csak hosszabb idő alatt lehet kitapasztalni egy kocka lelkivilágát.

A játék közben a kockákat megfelelő helyzetben kell tárolni. Minden kocka a legmagasabb értékkel felfelé kell álljon. Vannak ugyan akik szerint a legkisebb értéknek kell felül lenni, de ezek nem értenek igazán a kockák lelkivilágához. A saját kockákat mindig együtt kell tartani, azokhoz más kocka vagy horribile dictu más játékos nem érhet, mert beszennyezi a kockáinkat. A kockákat lehetőleg mágikus körbe kell rakni, hogy a varázserő körbejárja őket. Lehet még gúlába vagy más alakzatba rendezni őket, de kezdő játékosoknak a kört ajánlom. A fontos dobások előtt érdemes kidobni a kockából a rossz értékeket, és csak utána dobni élesben. A dobás közben a kockák lelkére kell beszélni, sokat ismételgetve a kívánt számot. Itt két iskola van. Az egyik szerint a marokba fogott kockának suttogni kell rázás közben, a másik szerint az eldobott kockának hangosan kiáltani kell a számot.

A kimondott szó a lelki ráhatás mellett a koncentrációt is segíti. Az agyhullámokkal ugyanis igen jól lehet befolyásolni a kockadobás eredményét. Végig erősen kell koncentrálni a számra, és közben figyelni a kocka gurulását. Sajnos néha valami megtöri a koncentrációt, és ilyenkor rossz eredményt kapunk, de egy kis gyakorlással fejleszthető ez a képesség.

Végül a kockáinak nevelni is kell, hogy jól teljesítsenek. A jót dobó kockákat meg kell dicsérni, középre kell állítani, de a rosszul dobó kockákat le kell hordani, és ki kell állítani a játékból. Hallottam olyanról is, aki a nagyon rosszul dobó kockákat elrettentésül szétolvasztotta a mikróban a többi kocka szeme láttára, de ilyen kegyetlen bánásmódot én nem tanácsolok. Megfelelő lelki ráhatással szerintem minden kockánál jó eredményt lehet elérni.