Rob Donoghue blogja egy ideje átköltözött az Evil Hat oldalára, és az új helyen megújult lelkesedéssel önti ránk különböző nem túl részletesen kidolgozott, de mindenképpen elgondolkozató ötleteit.
Jelen esetben a mesélő lehetséges megközelítésmódjain gondolkozott, amivel hozzáálhat egy szituációhoz vagy egy játékos karakter cselekedeteihez.
Először az NPC-k a nem játékos karakterek szempontjából nézte a dolgot. Minden karakternek lehetnek alapvető megközelítésmódjai, amivel egy problémához hozzááll. Például egy főgonosznak lehetnek ezek: csicskák alkalmazása, kütyük használata, kárörvendés. Ezzel megalapoztuk, mit is csinál a karakter, ha helyzet van. Persze ezek csak a kiindulópontok, a megvalósítás sokféle lehet. Azzal, hogy az NPC-k esetében megközelítésmódokban gondolkozunk, arra koncentrálunk, ami valóban megjelentik a játékosoknak, amit akciói során megmutat magából az NPC.
Ettől eltérnek a GM vagyis a mesélő megközelítésmódjai. Itt inkább az a kérdés, hogy mik a mesélő szándékai, milyen következményt vár ezektől.
A mesélő alapvető megközelítésmódjai:
- sérülés okozás - ez elég egyértelmű (lehet harci, de lehet tágabb értelemben is)
- félrevezetés - hamis információk adása
- lopás - megfosztás tárgytól vagy erőforrástól (fegyverek, szövettségesek, stb.)
- megtéveztés - rossz hírbe hozni a karaktereket
- késleltetés - időveszteség okozása
- fokozás - a probléma súlyosbítása
A megakasztás, vagyis a játékosok elbuktatása szándékosan nincs köztük, mert ezt Rob roppant unalmas eredménynek tartja.
Egy következő bejegyzésben még hozzáfűz ehhez pár megjegyzést. Ez a lista nem a mesélő teljes repertoárja, inkább valami olyasmire a válasz, hogy mit tehet a mesélő, ha a játékos elront egy dobást. Kifejezetten konfliktusok esetén használható, és ebben tér el az Apocalypse World (és a többi ... World) játék lépéseitől. Nem egy proaktív, hanem egy reaktív eszköz, vagyis a játékosok akcióira reagálhat vele a mesélő.