A közvélekedés szerint a mesélő felel azért, hogy a játékosok jól szórakozzanak a szerepjáték során. Ha a mesélő rosszul mesél, akkor a játékosok unatkoznak, ha viszont jól mesél, akkor élvezik a dolgot. Ez a felfogás a passzív élvezetek felől szivároghatott be a szerepjáték területére. A szerepjátszás a TV nézéssel ellentétben aktív részvételt igényel, ezért a játékosoknak is komoly szerepe van abban, hogy a társaság hogy érzi magát az este folyamán. Természetesen a mesélőnek kiemelt szerepe van (ezért ünnepeltük a mesélők napját), de a jó játékosok is sokat emelhetnek a színvonalon. Ha egy mesélő nagyon rossz, akkor azon még az sem segít, ha jók a játékosok, de ha csak kicsit rossz, mondjuk sablonos és fantáziátlan, akkor a jó játékosok magukat is el tudják szórakoztatni.
Mitől is jó egy játékos? Talán a legfontosabb, hogy aktív, önálló és ötletes. Nem passzívan várja, hogy a mesélő mit mesél ma este lefekvés előtt, hanem aktívan alakítja a történetet. Ennek az a feltétele, hogy egy jó karaktere legyen, saját személyiséggel és célokkal. Egy jól kidolgozott játékos karakterre építve a csapat akár magának is találhat olyan küldetéseket, amikben aztán mindenki örömét leli.
Nem kell túl bonyolult dolgokra gondoni. Tapasztalatom szerint a sok oldalas előtörténeteknek nincs túl sok hasznuk. Ha meghatározunk néhány egyedi külső tulajdonságot, szokást, személyiség jegyet és célkitűzést, akkor meg is van mindaz, amire akár hosszabb kampányok is épülhetnek.
A karakter alkotás persze csak a kezdet. A jó játékosnak a játék alkalmak során kell megmutatnia, hogy milyen jó kis karaktere van. Ki kell játszani a személyiségét, rá kell mutatni egyediségére, és önállóan küzdeni kell céljai megvalósításáért.
Amiről ez az egész az eszembe jutott, az hogy a majdnem teljes csapat halál után újrainduló Kard és mágia játékunkban valahogy nem sikerült ráéreznem a karakteremre. Az előző karakterem egy nagyon nagyon ostoba barbár ősember volt, aki folyamatos poénforrásként szolgált a játék során. A mostani karakter egy északi (=viking) harcos-tolvaj, akit Loki isten egyfajta utánérzéseként képzeltem el. Az illető egy másik játékos karakter ikertestvére, és őt tekinti egyedül számmottevőnek a világban, vagyis mindenki máson nyugodtan átgázol. Tehát alapvetően rendben van a karakter, de mégsem sikerült élvezetesen játszanom vele.
Ennek egyik oka az lehet, hogy kicsit nagyobb kihívást jelent a kijátszása, mint a buta ősemberé, és szellemileg nem voltam elég friss a feladathoz. A másik ok, hogy mindenki más is elvtelen gazembert idított, ezért nincs meg az egyedisége. A harmadik ok, hogy a részleteket nem dolgoztam ki elég jól. Több olyan apró jegyet kell kitalálnom, ami szórakoztatóvá teszi a játékot vele. Végül nem találtam ki neki olyan célt, ami hosszabb távon érdekessé teszi a karaktert.
