Teli van az internet a szerepjátékosok különféle felosztásaival, csoportosításaival. Mégis bedobnám még a közösbe a címben jelzett kettős felosztást is, mert mesélői szempontból különösen fontosnak tartom. A két különböző típusú játékos különböző mesélői stílust követel.

Proaktívnak nevezem azokat a játékosokat, akik képesek és hajlandóak valami önállóat hozzátenni a játékhoz. Akik olyan karaktereket találnak ki, amik magukban hordozzák a történetüket. Akik aktívan részt vesznek a környezet, a világ, a történelem megalkotásában is. Akik nem várják, hogy történjen valami, hanem maguk is tesznek azért, hogy kalandokba keveredjenek. Akik maguk is aktívan részt vesznek a közös szórakozásban.

Ezzel szemben a reaktív játékosok inkább azt szeretnék, hogy a mesélő szórakoztassa őket. Nem passzívak, de inkább csak arra reagálnak, ami épp történik. Lehetnek jó ötleteik, lehetnek önálló akcióik, de ritkák az olyan esetek, amikor valami igazán újat és egyedit tesznek hozzá a játékhoz.

Ez a felosztás nem értékítélet akar lenni. Nem gondolom, hogy a reaktív játékosok rosszabbak a proaktív játékosoknál. Sokszor érthető is, hogy egy nehéz nap estéjén nem a kreatív önkifejezés hanem egy könnyed laza játék a cél.

Ami miatt fontosnak tartom ezt a dolgot, az a mesélői feladat kérdése. Egy mesélőnek ismernie kell a játékosokat, és tudnia kell kitől mit várhat. Egy olyan játékostól aki alapvetően reaktívan játszik, nem várhatja el, hogy egy izgalmas karakter koncepcióval maga alapozza meg a kalandot, vagy hogy maga döntsön a világ bizonyos részleteiről. Ehhez valószínűleg nem lesz se kedve, se ereje, sőt az egészet értelmetlennek és furcsának fogja találni. Tehát egy reaktív játékos inkább azt igényli, hogy a világ és a kaland rendesen ki legyen dolgozva, és azt se bánja, ha a mesélő által lefektetett sineken megy végig a kaland.

A proaktív játékos talán jobban el tudja fogadni a beszűkített lehetőségeket, de igazán akkor fogja jól érezni magát, ha bele tudja vinni a játékba a saját elképzeléseit. Itt a mesélő fő feladata, hogy aládolgozzon a játékosnak. Hagyja őt kibontakozni, és támogassa mindabban, amit csinálni szeretne. Úgy meséljen, vagy még inkább olyan szerepjátékokat válasszon, ahol lemond hagyományos mesélői privilégiumainak egy részéről.

Szerintem akár a vegyes csoportoknak is lehet mesélni, csak el kell különíteni, kitől mit vár a mesélő. A proaktív játékosok lehetnek egyfajta vezetők, vagy központi karakterek, akik körül az események forognak. A reaktív játékosok pedig adhatják a kíséretet, a támogatást, a főhősök közeli barátait és szövetségeseit.