Legkedvesebb szerepjátékaim 3. helyezett: Call of Cthulhu és Trail of Cthulhu
Rendben, ez egy kis csalás lesz, hisz itt két játékról van szó. Igaz, hogy kettő a rendszer, viszont egy a forrás, egy a környezet, egy a hangulat. Az utóbbi tíz évben részemről a Gumshoe rendszer teljesen kiváltotta a BRP rendszert, de ezt nem érzem igazi törésnek. Mivel amúgy is szubjektív top listáról van szó, össze merészeltem vonni ezeket a játékokat egy helyezésre.
Ezek közül a Call of Cthulhu a nagy úttörő szerepjátékok közé tartozik. 1981-es megjelenésekor példát mutatott azzal, hogy a fantasy és scifi műfajtól teljesen eltérő területen hogyan lehet szerepjátékba átültetni egy irodalmi alkotást. A rendszere mai szemmel persze nem tűnik nagy dobásnak, de sok olyan részletet tartalmaz (pl. épelméjűség szabályok), amik akkoriban újdonságot jelentettek. A játék nagyon népszerű lett, ami persze elsősorban Lovecraftnak köszönhető, de Sandy Petersen is odatette magát. A Call of Cthulhu a Chaosium egyetlen máig sikeres játéka. A legújabb 7. kiadás viszi tovább ezt a vonalat, és a Kickstarter sikere alapján még mindig népszerűnek tűnik.
Robin Laws nyomozások játszására írt Gumshoe rendszere ordított a Cthulhu környezet után. Ezt végül Keneth Hite hozta össze a Trail of Cthulhuval. A játék az új rendszer mellett több jó változást eszközölt a rendszerben (pl. a stablilitás és épelméjűség szétválasztása), de közben megpróbált visszanyúlni az eredeti játék hangulatához.
Ezek után egy vallomással tartozom. Én alapvetően nem szeretem a horror műfajt. Már ha a horror azt jelenti, hogy rettegést, félelmet kelt a befogadóban. Azonban számomra Lovecraft nem horror. Sem a novellák nem keltenek bennem félelmet, sem a játék nem okozott semmi rettegést. Talán valami kis borzongást, mikor nagyon beleképzelem magam a helyzetbe, de ezt is csak épp hogy. Számomra Lovecraft és a Cthulhu mítosz egy nagyon érdekes környezet, ahol a főhősök sötét és végzetes kalandokat élnek át. Egyfajta 20-as évekbeli komor fantasy, ami a mi világunk sajátos hangulatú változatában játszódik. És nagyon szeretem ebben az egyedi környezetben felderíteni a világ titkait, illetve ezt mesélni a játékosaimnak.
A Cthulhu az a játék, ami az elmúlt 25 év során folyamatosan előkerült. Szerepjátékos pályafutásom viszonylag korai időszakában elkezdtük (ha jól emlékszem a 4. kiadást), és ezt követően rendszeresen játszottunk. A hosszabb szerepjáték kampányainkat is megszakítottuk egy-egy Cthulhu játék erejéig. A nagy Call of Cthulhu kalandok közül lemeséltem a The Horror on the Orient Expresst (kétszer), a Beyond the Mountains of Madnesst és most a Masks of Nyarlathotepet, de ezek mellett számtalan kisebb kalandban játszottam és meséltem.
A játék élvezhetősége persze főleg azon múlik, hogy kinek mennyire jön be Lovecraft, és azon, hogy ki mennyire tudja elfogadni azt, hogy a kaland során/végén a karakterek megőrülnek és/vagy meghalnak.
