sylvanian rpg.jpg

Címkék

Szerepjátékos háborúk

2015.02.04. 16:58 | Guild | 1 komment

A szerepjáték közösségen belül több különböző frontvonalon különböző összecsapások voltak és vannak. Ellentétek alakulhatnak ki különböző szerepjátékok rajongói (AD&D vs. Vampire), különböző kiadások rajongói (1st, 2nd, 3rd, 4th, Pathfinder, 5th), de leginkább különböző szerepjáték irányzatok rajongói (main stream, old school, indie) között. Valahol természetes, hogy egy közösségben vannak konfliktusok, de mintha a szerepjátékosoknál gyakrabban és élesebben jönnének elő ezek. A társasjátékos közösségben van egy ellentét az ameritrash és az euro játékok kedvelői közt, de ezt nem érzem olyan élesnek, és mondjuk a munkás lehelyezős és a pakli építő játékok rajongói közötti szembenállásról nem hallottam. Vajon miért van az, hogy nálunk álatlánossabb a konfliktus, és mélyebbek a lövészárkok?

Talán a legfontosabb ok az, hogy a szerepjáték nagyobb idő és energia befektetést igényel. Egy társasjátékot egy este alatt ki lehet próbálni, a rövidebbekkel akár több menetet is végig lehet csinálni. Egy szerepjáték viszont komoly előkészületet igényel, és akár évekre leköt egy csapatot. (Ez egyben a szerepjátszás egyik legnagyobb hátránya is.) A nagyobb befektetés pedig nagyobb elköteleződéssel jár. Egy autó (illetve annak típusa, márkája) iránt azért is alakulhat ki komoly kötődés, mert általában autót nagy anyagi áldozattal évekre vesznek emberek, ezért jobban szeretik ami van, nagy csalódás kell ahhoz, hogy elpártoljanak tőle.

A nagyobb befektetés azt is jelenti, hogy nehezebb más játékokat kipróbálni. A társasjátékosok könnyebben beválalhatják, hogy olyan játékokat is kipróbáljanak, amik elsőre nem tűnnek szimpatikusnak, ezért aki nem zárkózik el teljesen, annak sokkal szélesebb körű a tapasztalata, mint a szerepjátékosoknál. Az utóbbi években elszaporodó 1-2 alkalmas szerepjátékok ezen könnyítenek, de a hosszabb játékoknál fenáll ez a probléma.

Az évek alatt ezek az ellentétek elmélyülhetnek és rögzülhetnek. Pl. a szerepjátékos hozzászólások némelyikénél olyan érzésem van, mint ha a 20 éves történetek jelennének meg. Ugyanazok a régi csaták folynának, ősi ellenérzések, sérelmek, tévképzetek élnének tovább több évtizede. Abban se vagyok biztos, hogy 20 évvel ezelőtti összecsapások tényleg olyan jelentősek voltak (pl. a Rúna-Bíborhold csörte), jelenleg meg végképp semmi jelentőségük sincs.

A viták egyik gócpontja, hogy mit is nevezzünk tulajdonképpen szerepjátéknak. Vannak akik szerint csak az eredeti D&D-hez közelítő játékok a szerepjátékok, és az indie mozgalom vadhajtásai inkább társasjátékok vagy valami hasonlók, mások szerint viszont pont a D&D egy társasjáték, és csak az szerepjáték, ami nem játszahtó egy kitalált személyiség előadása nélkül. Mint ha különösebb jelentősége lenne annak, hogy a "szerepjáték" szón mit értünk. Ha belegondolunk, egy szónak lehet szűkebb és tágabb értelme, lehet akár több jelentése, lehet különböző kontextus függő jelentése (pl. tudományos és köznapi értelme), akkor könnyen belátható, hogy az egész pusztán egy nyelvi probléma.

A felsorolt okokkal együtt számomra kicsit nehéz megérteni, hogy mi táplálja ezeket az ellenérzéseket. A szerepjáték csoportok lényegében egymástól függetlenül játszanak, a másik játéka, annak stílusa, módja semmit nem befolyásol az adott csoportban. Persze az is lehet, hogy én látom rosszul a dolgokat, és a társasjáték rajongók ugyanígy fújnak mindazokra, akik kicsit másképp játszanak. Vagy a szerepjátékosok vitáit ítélem meg sötétebben, mint amilyenek.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://grpg.blog.hu/api/trackback/id/tr277058525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Donjon 2015.02.22. 13:27:32

Szerintem a fő probléma, hogy írásban kommunikálnak a felek és nem megy át a metakommunikáció. Rengetegszer alakul ki félreértés, egy kicsit ironikusnak szánt megjegyzésből.
Másrészt mindenki a saját gyermekét látja a legszebbnek, a másikéból csak a negatívot mazsolázza ki.
Én pl. most a storygame-ekkel vagyok úgy, hogy szép-szép, meg valahol megértem, hogy miért lelkesedik értük a fiatalság, de az én öreg lelkemnek már kevés. Én maradok a hagyományos rpg-nél.