sylvanian rpg.jpg

Címkék

Miért nem szerettem meg a számítógépes szerepjátékokat

2014.01.30. 11:46 | Guild | 4 komment

Mint lelkes asztali szerepjátékos időnként (jellemzően új számítógép beszerzése után) próbát teszek a számítógépes játékokkal, de aztán sose jutok túl messzire velük. A valódi szerepjáték szabadsága után mindig frusztráló érzés a számítógép kötöttsége. A látvány persze sok esetben magávalragadó, a taktikai harc érdekes lehet, de mindez nem tudja ellensúlyozni, hogy a gondolkodásom keretek közé van szorítva. A számítógépes játékokban csak azt teheted, amit a tervezők és programozók megengednek.

Ez két szempontból is zavaró a számomra. Egyrészt maga a történet telejesen kötött. Még ahol választási lehetőségeket adnak, azok következményei legjobb esetben is felszínesek. A történet pont ugyanúgy megy végig, csak a színezete más. Mivel nem játszom végig ezeket a játékokat, természetesen nincs konkrét tapasztalatom, de az alapján, hogy a nagy hypeot kapó Mass Effect sorozat vége milyen, nincsenek illúzióim.

A másik dolog, hogy a játék közben felbukkanó feladatok, kihívások megoldása is nagyon kötött. Egyrészt a környezet kis részét lehet csak manipulálni, másrészt maguk a megoldások is előre kitaláltak. Jobb játékokban két-három módon is megoldhatóak bizonyos dolgok, de ez még mindig távol áll az asztali szerepjátékoktól, ahol teljesen elengedheted a fantáziádat. A számítógépen önkéntelenül azon gondolkozol, hogy a programozott keretek közt mi a megoldás, és nem azon, hogy mit csinálnál, ha te lennél abban a helyzetben.

Igazából én nem hiszem, hogy ezeket a gyengeségeket le tudná küzdeni a számítógépes szerepjátszás. Egy olyan játék, ahol fa szerűen elágazó történetszálak vannak, és minden feladatra 5-10 különféle megoldás van, tízszer vagy még többször annyiba kerülne, mint a mai játékok. Talán a mesterséges intelligencia hozhat ebben valami áttörést.

De van itt egy párhuzam, az asztali szerepjátékok világában is. A megvásárolt, vagy a mesélő által kidolgozott kaland ugyanolyan kötöttség, mint a lekódolt számítógépes játék. Tulajdonképpen itt az "egyutas" kalandhoz, angolul railroading-hoz jutunk el. A Sárkánydárda kalandsorozatnak egy története van, és a játékosok ezt a történetet játszhatják végig.

Én alapvetően nem ítélem el az egyutas történeteket. Egy jó mesélő tudja úgy kezelni a dolgokat, hogy ne nagyon lógjon ki a lóláb. Szerintem lehet az is élvezetes, hogy egy előre megírt történetet játszanak végig, és nem az a kérdés, mi fog történni, hanem az, hogy hogyan jutnak előre a történetben.

Az indie-nek nevezett szerepjátékok viszont legtöbbször szabadulni akarnak ezektől a kötöttségektől. Az Old School vonulat, és a Story Game vonulat különbözőképpen, de elkerüli, hogy előre lefektetett történetet játszanak a játékosok, és előre kitalált megoldásokat valósítsanak meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://grpg.blog.hu/api/trackback/id/tr155789722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Donjon 2014.02.04. 14:25:57

Igen, lényegében igaz, amit mondasz. Ugyanakkor ezt is ehet szerintem élvezni, ahogy valaki az aknakeresőt és a pasziánszt is élvezi, nem is beszélve a sakkról. :)
Én pl. most vettem elő a Wiz7 játékot sokadszorra, abszolult kötött a játék, annyi választási lehetőséged, van, hogy milyen összeállítással viszed végig és milyen sorrendben oldod meg az egyes helyszíneket. Persze ebben is van kötöttség, hiszen pl. Ratkin Ruins-ba nem tudsz bemenni, ha nincs meg a bonsai az Orkogre Castle-ből. Én mégis szeretem ezt a játékot, főleg a harcokat és a karakteroptimalizálást szeretem benne.(Mondjuk ezt sem powergamerként nyomom.) a mostani partim is nagyon alap volt, próbálom őket átképzésekkel az ideális fele tolni, de ha nem fog sikerülni az sem baj.
Szerintem akkor tudod a CRPG-ket élvezni, ha szereted a statokkal való bűvölést. Szabadságra meg immerzív játékmenetre ne sok helyen számíts. Kicsit enyhít ezen a sandbox,de ott is sok kicsi feladatból áll össze a nagy történet, szóval az sem csodafegyver.

HavasiG 2014.02.13. 10:23:36

+1 Donjon

Én térképeket, küldetéseket, NJK -kat szégyentelenül szoktam lopni bármilyen számítógépes programból, ügyelve rá, hogy ha a játékosok is ismerik a forrást, akkor ne bukjak le.

Időnként külön érdekes, hogy egy-egy, számítógépes játékból megismert küldetést mennyire más irányba visz el, ha asztal mellett játszák! :)

Donjon 2014.02.14. 07:56:39

@HavasiG: Szerintem azért, mert a számítógépen korlátozott eszköztára van a játékosnak, addig az asztal mellett lehet kreatívoskodni.

Desrix 2014.04.15. 09:22:59

Teljesen egyetértek, ég és föld a számítógépes és az asztali, de előbbinek van még egy nagy hátránya: általában egyedül játszod, nem élőben a többiekkel (most eltekintve a multizástól). Utóbbi emiatt szállhat el bárhová kreatív tekintetben, sokan raknak bele magukból darabokat - azt azért élvezem.
A CRPG-ket meg azért élvezem, mert egy történetet viszek végig. Engem nem zavar a railroading, kíváncsi vagyok, hogy hová fut majd ki a sztori (főleg, ha olyan jó, mint a BG2-é).