sylvanian rpg.jpg

Címkék

Példa intrikára a szerepjátékokban

2014.04.14. 10:07 | Guild | 3 komment

Az Intrika a szerepjátékban cikkemnél többen kértetek példát. Előljáróban szeretném leszögezni, hogy nem könnyű intrikás szerepjátékot játszani. Igazából nem tudok olyan szerepjátékot, ami rendszer szinten ezt támogatná. Talán a Song of Ice and Fire szerepjátékban van erre valami, de azt nem ismerem elég jól. Természetesen a játék világának szintjén vannak amik intrikára adnak alkalmat (pl. Vampire, Amber), de a játék valójában nem sok támogatást ad ehhez, és a szabályrendszerben sincs erre semmi.

A saját szerepjátékos múltamból talán a legjobb példa az Ars Magica játékunkban játszott nagy mágus gyűlések a tribunálék. Aki nem ismerné, az Ars Magica világában a mágusok egy zárt szervezetben Hermész rendjében élnek, aminek szigorú szabályai és ősi hagyományai vannak. Az egy tribunáléban (Európa egy régiójában) élő mágusok hét évente összgyűlnek, és ezt a gyűlést szintén tribunálénak hívják. Itt az időközben felmerült ügyeket, problémákat  beszélik meg, és szavazással hoznak döntéseket. Természetesen a mágusoknak, a conventusoknak (mágus közösségek), házaknak (mágus rendek) és a politikai klikkeknek megvannak a saját érdekeik, szempontjaik, szövetségeik, amik bonyolultá teszik a helyzetet. A játékosoknak a szavazásoknál nem csak arra kellett figyelni, mit gondolnak helyesnek, hanem meg kellett gyűzniük a többieket, hogy az őket érintő kérdésekben nekik kedvezően szavazzanak, amiért cserébe nekik is nyújtaniuk kellett valamit.

Hermész rendje tehát egy civilizált közösség, ahol egy másik mágus megölése főbenjáró bűn. Van ugyan lehetőség szabályozott keretek közt lefolytatott mágus háborúra, de ezt nálam barbár szokásnak tartották a mágusok, inkább csak elvi lehetőség volt. A különböző felek közti összecsapások helyszíne a hét évente tartott tribunálé volt. A mágusok három nagy táborra oszlottak, és különböző kérdésekben különböző összefogások alakulhattak ki. Volt amikor szimplán egymásnak próbáltak betenni a conventusok, de volt amikor általánosabb kérdésekben döntöttek. A döntések szavazással dőltek el, tehát ez esetben nem valakinek (pl. a királynak) a kegyéért kellett intrikálni, hanem a megfelelő számú szavazat biztosításáért.

Két tribunálé közt játszódó kalandok szó szoros értelemben nem voltak intrikák, de sok esetben kihatással voltak a következő tribunáléra, vagyis a karakterek döntései szerepet játszottak abba, hogy legközelebb milyen helyzetben lesznek a tribunálén. Nem biztos, hogy minden szempontból tökéletesek voltak ezek az tribunálé játékok, de azt hiszem a játékosok elég jól szórakoztak közben. Szerintem érdemes ilyennel próbálkozni.

Címkék: gyakorlat

A bejegyzés trackback címe:

https://grpg.blog.hu/api/trackback/id/tr485913937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2014.04.14. 15:24:59

Kösz a példát, habár kicsit túl általánosra sikerült. Konkrétan olyanra lettem volna kíváncsi h mentek az üzletelések, zsarolások, szövetségkötések kompromisszumok, és ezek hogy jelentek meg a gyakorlatban.

Desrix 2014.04.15. 09:16:33

Nagyon jók a gondolataid az inrikálásról. Ezzel nálunk is mindig akadtak gondok. Vagy előre lebeszéltem a játékosokkal, hogy kit milyen főmufti keres meg ezzel-azzal, hogy az ő érdekében cselekedjen a játékos, viszont akkor félórán keresztül egymást győzködték, az meg nem volt olyan élvezetes (habár kétségkívül érdekes volt). Vagy az előző cikkben említett "a mesélő fejében zajlik az intrika, a játékosok meg nézik" féle verzió ment.
Mi Vampire-ben inrtikáltunk, ott egy krónika ennek volt szentelve, nem kotériát alkottak a játékosok, hanem kisebb hatalommal rendelkező vámpírokkal voltak, nagyobb mozgástérrel, az elejétől eltérő célokkal.
Hogy ne essen szét a játék, összehoztam őket valamiféle kényszer együttműködésbe. A titkos információk levelekben mentek, ez lassította a játékot, meg plusz munka volt nekem mesélőként egyben tartani a szálakat, illetve időnként mindenki ment a saját dolgát intézni, de piszkosul élvezték, hogy egymás alá vághatnak és ez a krónika ment el a legtovább. A döcögőssége ellenére mégis működött.

Guild 2014.04.16. 12:27:44

@auer: Vagy úgy.
A legtöbb esetben a játékosok a saját karakterüket vitték, és én játszottam a többi résztvevőt. Volt amikor az alkalomra beugró külsős játékosnak osztottam ki egy-egy conventus képviseletét, és iránymutatást adtam hogyan játszon. Ha jól emlékszem volt egy alkalom, amikor a játékosok vitték a különböző feleket, de ez a saját conventus szempontjából nem volt annyira lényeges tribunálé, inkább a karakterek szempontjából semleges kérdések voltak terítéken.
Maga a játék megbeszélések sorozata volt. Kb. olyasmi, mint a való életben egy üzleti megbeszélés. Álatlában egy kompromisszumos megoldás megtalálása volt a cél valamelyik féllel, hogy a végén a szavazásnál egymást támogatva lehessen eredményt elérni. Voltak nehéz döntések, amikor valami olyasmit kellett megszavazni, ami egyébként nem tetszett a karaktereknek. A karakterek közti érzelmi kapcsolatok kevésbé voltak fontosak (a mágusok ritkán szerelmesek egymásba), inkább csak a másik utálata vagy megvetése volt némiképp jellemző.
süti beállítások módosítása